Varga Darinka Júlia

„Hátha annak, aki szomjúhozza vérit,

Mint a farkasoknak most, megadná a 

bérit?”

Mit tegyek? – kérdezzük sokszor magunktól. Érveket keresünk az egyik megoldás mellett, illetve ellen.

Ezt tették a 6.z osztály tanulói is, amikor Miklós helyébe képzelve magukat dönteniük kellett, hogy mi legyen György sorsa. 

 „Nem tudom, mitévő legyek!

Györgynek, az álnok bátyámnak miért kell az életemre törnie?

Ha megölném, az elégtétel lenne. De hát hová gondolok? A testvéremet nem ölhetem meg!

S ha megteszem, tudok majd élni ezzel a bűntudattal?

De ha nem teszek semmit, akkor megöl!

Édesanyámra is gondolni kell, a bánatba belehalna.

Hiszen már úgy is gyilkos vagyok!

Nem szeretnék hátralévő életemben bujdosó lenni!

Majd az Isten megbünteti.”

                                                               (Smelka Aliz)

„Nem kéne kiontanom testvérem életét? Mondjuk, akkor nem rontaná a levegőt, de nekem örökre bujdosni kéne. Édesanyám pedig szóba se állna velem. De én lennék az úr a háznál!

Most mit csináljak? Bujdossak vagy katonának álljak?

György az oka, hogy a gyilkosságon gondolkodom, ő habozás nélkül megölne.

Nem tudnék aludni, hogy édesanyámnak ekkora fájdalmat okoztam.

Inkább az álmomat valósítom meg a sötét gondolatok helyett.”

                           

                                                               (Németh Réka)

„ Ezután a farkaskaland után jólesik a pihenés, s közben gondolkodni is tudok. Valami nem hagy nyugodni, György. Igen, György. Mitévő legyek? Haragudjak rá vagy kibéküljek

vele ?...

Ha már itt tartunk… Megöljem vagy ne? Haragszom rá, mert eltaszít és nem kíváncsi rám. De mégis szeretem őt!

És még lenéző is...Viszont, ha megölném, testvérgyilkos lennék…Anyám éppen ettől féltett, mielőtt eljöttem volna. S ha már az édesanyámnál tartunk, a gyilkossággal szégyent hoznék a családomra.

De lenne hozzá erőm! És meg is érdemelné... Egy gyilkos nem lehet vitéz. Pedig ez az álmom…

Még a saját anyját is eltaszította, s annyira feldühített, hogy megöltem egy embert. Ezért is kellett elmenekülnöm. És meg is ütött… Én visszaütöttem volna, de édesanyám megakadályozott.

De mégis a testvérem! Nem tudom, mitévő legyek…”

                                                              (Molnár Rege)

                                                               

                                                                    Molnár Rege 

„Nem ölöm meg Györgyöt, hiszen a testvérem. Bűntudatban élnék egész életemben. Nem tehetem!

De, megteszem, hisz ő is meg akar ölni! Ha ő nem hal meg, én fogok. Én pedig nem hagyom magam!

De édesanyámra is gondolnom kell! Neki is fájna a szíve, hisz elvesztette az egyik gyermekét!

Na és? Az én testvérem álnok testvér, ezt édesanyám is tudja.

Ha megölném, a katonái is bosszút állnának rajtam, hisz kettős okuk is van rá!

De őket fél kézzel elintézném!

Na, és a király! Őnála talpnyaló György!

A királynak megmondanám, miket művel György velem! Meg fogja érteni! De én többet nem bujdosok, az egyszer biztos!

Már csak kis idő, nemsokára visszamegy Budára! Attól még, hogy nem szeretem Györgyöt, ki kell bírnom mellette. Már csak néhány nap!

Jó, lehet, hogy még meggondolom…”

                                                                         (Kérges Zsófia)

„Miklós ekképp gondolkodik az ő szörnyű bátyjáról….

Itt e két farkas: kicsinyeit védik. Ha a farkasfiak megnőnek, egymást megvédik…

Vajon miért akar György most mégis megöletni, vajon miért?

Gyere, állj elém, szembe, és az a nagyképű arcod olyan lesz, mint hű vitézed a malomkő alatt!

Állj, álljunk csak meg! Hisz ha megölném, börtönbe kerülnék.

Most elbujdosok szépen, míg az ügy elcsendesedik.

Hohó, közel van a ház. A két farkassal egy pillanat alatt agyonütném, s nem is lennék hibás. Nem lennék hibás? Már hogy ne lennék, miután azt az ismeretlen vitézt, akit nem is ismertem, ha véletlenül is, de megöltem.

És hogy sajnálom, de hogy sajnálom!

Én azt egy életre bánom, most még mellé testvérgyilkos is akarok lenni?

Hej, Toldi Miklós, még a kezedben a választás: vitéz leszel vagy testvérgyilkos?

Jaj, de én szeretném egy picit megijeszteni Györgyöt, nem megölni, vagy hát….

Miklós, ne veszítsd el a fejed!

Meg is van! A két farkas ehhez tökéletes lesz…..

Miklós felkapja a vadakat, viszi-viszi az anyai házhoz, viszi Toldi György ágyához…”

                                                                          (Bigner Kristóf)

„Legyőztem a farkasokat, de mégsem,

Nem szabadulhattam meg végleg.

Van egy farkas emberi testben,

György bátyám az, a lelketlen.

Most mégis, mit is tegyek?

Megöljem vagy kegyelmezzek?

Lássuk az okokat, állítsuk sorba,

Megtegyem vagy inkább hagyjam ottan?

Gonosz, rideg, kegyetlen, álnok.

Miért szór rám Isten ekkora átkot?

Meg akart enni, mint az a farkas,

Így a nádasban kell bújnom nekem, akaratlan.

Most hazaindulok, és nagyot ütök.

Odaérek, s kiverem a kezéből a csülköt.

De várjunk, álljunk le egy kicsit!

Legyek testvérgyilkos? Nem ér ő ennyit.

Meg hát, én szeretem, igazán, tényleg.

Bűn mardosná lelkem, ettől igazán félek.

Veszélyes lenne, s vitéz se lehetnék,

Ha Györgyöt most rögtön megölném.

Nem döntöttem róla, gyilkos leszek-e.

Ezen múlik jövöm,s hogy ezután ki leszek.

Segíts már dönteni, ki ezt olvasod!

Nem hallod? Ah, inkább az egészet hagyom…”

                                           (Varga-Kaizer Bársonyka)