„Az ember azért olvas, hogy érezze az életet, hogy életre keltsen a maga számára olyan dolgokat, amelyeknek létezéséről addig nem tudott…”

                                                                            (Adam Kennedy)

Lehet 2018-ban egy 12 éves gyereknek Toldit tanítani? Meg lehet szerettetni a leggazdagabb szókincsű költőnk remekművét a mai tizenévesekkel? Azokkal a gyerekekkel, akik már akkor tudják használni a technikai eszközöket, amikor még beszélni is alig tudnak? A Z generáció tagjaival, akik idejük jelentős részét online töltik, a közösségi oldalakon chatelnek és barátkoznak?

Úgy, ahogy eddig tettük, biztosan nem. Ha ők változtak, nekünk, tanároknak is változnunk kell.

Ezért indítottuk ezt a bloggot (rajzot, médiaismeretet és magyar irodalmat tanító tanárok).

A gyerekek lelkesek, mi pedig reménykedünk…

  

1.ének

„ Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” – kérdezte Laczfi nádor hetykén Nagyfalu határában.

S mit gondolt ekkor Toldi Miklós, a birtok kisebbik gazdája?

Itt olvashatjátok!

„Hogy én lennék a paraszt? Hát miféle embernek gondolnak ezek?

Hogy lehet rám ilyet mondani?!

Édesapám vitéz volt, én pedig nem lehetek.

Lehet, hogy paraszti ruhám van, s a földet művelem, de azért még paraszt nem vagyok!

Ha legközelebb meglátom őket, majd megmondom nekik.

No, de várjunk csak! Hát ő a nádor! Ilyenfajta beszédeket neki nem mondhatok.

Jaj, hogy miért is nem lehetek én is vitéz! Olyan szép páncél, olyan nagy fakó ló, ej, de szeretném én is ezt a sorsot!

Ám a bátyám! Az álnok György, ki a király udvarában nevelkedett! Na, ő talán közétek való? Ő? Ki talán még a lóra sem tud felülni egymaga!  Hát ő a királynál csak a tányért váltja! Az a rókalelkű bátyám, hát miért pont te? Miért ne lehetnék én a helyedben? Soha szebbet nem álmodtam, mint hogy e vitézek páncélját hordhassam. Egyszer, ha én is megtehetem, elmegyek Budára, s beállok katonának. Elhatározásom meg is valósítom. De várjunk csak! Valamit kérdezett a nádor.

Merre van Buda? Megszólalni sem tudok, olyan dühös vagyok! Inkább bottal mutatom. Ezzel a nagy szálfával. Látom az ámuldozást az arcokon. Egy-egy odaszól hozzám, kár, hogy nem vagyok katona, de kezemben a szálfa csak az utat mutatja…

Mennek tovább a leventék, aranyos, szép leventék! Bár én is köztetek lehetnék!” 

                                                                                                                 

                                                                                               (Lejegyezte: Varga-Kaizer Bársonyka)

3. ének

„Elrepült a nagy kő, és ahol leszálla,

Egy nemes vitéznek lőn szörnyű halála"

Hogyan történhetett ez? György vitézeinek alábbi beszélgetését Németh Réka így képzelte el:

-          Szia! Hallottad, hogy mi történt????

-          Nem, de várj, kitalálom…… a dögös csaj elhívott randira?

-          Jó lenne, de nem. György úr örömére Miklós öccse végre megölt valakit!

-          Csak szívatsz!

-          Csináltam képet, bizonyítékként.

-          Durva!

-          Az!

-          És György úr hogyan reagált rá?

-          Nem tudom, mert sokat ittam, aztán mentem az árnyékszékre üríteni…

-          J te bolond vagy!

-          Na, megyek keresni Miklós úrfit, szia!

-          Biztos, hogy megölte, és nem csak a sok itókától képzeled?

-          … na, megyek, szia!

-          L nem válaszoltál!                                                

         Hogyan lett Miklósból, a vitézségről álmodozó ifjúból gyilkos?

         Varga –Kaizer Bársonyka szerint:

-          Hah! Ha ezt az embert megbolygatjuk, lesz itt mulatás!

-          Úgy bizony! Úgy gubbaszt ott magában, ej, még egy egérke is irigyelné!

-          Ki találja el?

-          Nem sikerül!

-          Ó, sajnos nekem se!

-          Nekem igen, nézzétek!

-          Vigyázat! Mindenki félre! Dobja azt a malomkövet!

-          Te Szentséges Szűz Mária! Meghalt Imre! Ó, jaj, ne!

-          Szóljunk György úrnak!

-          Szerintem látta. Jön is ide!

-          Ó, hát elszaladt a gyáva gyilkos! Elszökött messze!

-          Ha megtaláljuk, nem állunk jót magunkért!

       

       Kép: http://www.meryratio.hu/toldi